A cìmkéről kiderült még, hogy a bor Navarrából, Spanyolország egyik tartományából származik. De más információt nem találok rajta, még azt sem hogy milyen alkoholtartalommal bìr. Gyanìtom, hogy hátoldali cìmke is volt a palackon, de az elkallódott valahol Navarra és Keszthely között.

Maga a bor viszont hiánytalanul felvonultat mindent amit egy vörösborban keresek.

Szìne sötétvörös, mint a dér csìpte csipkebogyó héja. 

Illata szénás, de a jó értelemben.

Ìzében mintha keleti fűszerek tolonganának. Konkrétan nem tudnám megnevezni őket (talán bizonytalanul a római köményt) de kóstolva határozottan a régen elmúlt mesés kelet jelenik meg előttem. Úgy képzelem ilyen bort iszogathattak kupáikból Szindbád vendégei, mìg ő utazásainak történeteivel szórakoztatta a társaságot.

A korty végén elegáns fanyarság húzza össze a számat és kölcsönöz átmenetileg arisztokratikus külsőt. Pont annyira telt, hogy betöltse a szájüregem minden pontját, néhány perccel a korty után már vágyjam a következőt.

Nálam 4 pont. Az árát nem tudom.

csd