Nem sokat konyìtok a francia borokhoz, de azt tudom hogy Medoc a Bordeaux-i borvidék (a világ talán legismertebb borvidéke) azon szelete ahonnan a hìres Cháteau Latour is származik. (Ami még a Lecsó című Walt Disney produkcióban is szerepet kapott.)
A palack alján oroszlánnal dìszìtett plecsni tanúsìtja, hogy ez a bor három éve Lyonban bizony aranyéremmel távozott egy borversenyről. Az ilyen információk rutinos borisszaként már nem hoznak lázba. A hazai borversenyeket a Pannon Burmunstra megszűntetése óta nem követem, a nemzetközi megmérettetések rendszere pedig mindig átláthatatlan volt számomra. Az utóbbi években inkább néhány jól bevált borkritikusra, hasonszőrű barátaimra és megérzéseimre hagyatkozom.
De lássuk a Chateau d’Argan 2018-es borát!
Szìne nagyon mély, akár az alvadt vér. Illata tartózkodó, alapos levegőzést követően tetten érhető némi aroma. Meggy, de csak annyira érezhető, mint amikor meggyfát vág az ember, s a fejszecsapás nyomán a frissen hasìtott fafelület közel hajolva visszaidéz valamit az érett gyümölcs zamatából.
Ìze nélkülöz minden bársonyosságot. Már az első korty kiszippantja az összes nedvességet a szájüregemből, akárcsak a dementorok az örömöt Sirius Blackből. A sav két helyen is komoly nyomást gyakorol: a nyelv közepén és a garat tetején.
Éretlenül szüretelt villányi kékfrankosra emlékeztet, amit – hogy takargassák hiányosságait – alapos hordós érlelésnek tettek ki.
A csajom egy pohárral sem bìrt meginni belőle, azt mondta marja a gyomrát. Én még tartom magam, három melegszendvics és fél tucat fánk után keményebb dolga lesz velem.
Senkinek sem ajánlom.
2 pont és 2.000 Ft a Lidl-ben.
csd